Makrai Adél

Ars Poetica

Művészetemben az ember, az embereket körülvevő világ, illetve önmagam mindenkori aktuális helyzete áll a középpontban és elsősorban a modern életünk 21. századi kihívásai és reflexiói motiválnak a témákat illetően – legyen az személyes vagy tágabb kontextusú (pl.: hogyan tudom képviselni vagy felvállalni magam a valóságban és az digitális térben; 

Állandó kettőségben élek: figyelmemet elrabolja egy-egy valóságos pillanat, de sokkal jobban érdekel, hogy mi van az impressziók mögött. A látványom keresztül gondolataim fonalai útnak indulnak, hogy a világ dolgait megérthessem: az embernek, mint érzelmek által vezérelt ösztönlénynek az anyagi, civilizált élet szabta határokon belüli helyét és viszonyát, kutatva az „Aranyközéputat”, amely mentén folyamatos tévelygéseink viszik egyéni utunkat előre. 

Digitális kultúránk képözöne erősen befolyásolja látásmódomat, képeim java része figurális és fotó után készül, melyeket általában én készítek, ritkább esetben a médiából emelek át egy-egy motívumot. Általában egy kiragadott részletből indulok ki, amelyet a mondanivaló szempontjából fontosnak tartok. Festményeim egyes részletei a klasszikus látványutáni festészetnek megfelelően (de részlegesen) kidolgozottak, vagy print szerűen lényegre törően villannak fel, amely részletek eredeti környezetükből kiemelve: lecsupaszítva, önmagukban jelennek meg vagy éppen montázs szerűen kibővülnek további részletekkel és rétegekkel összetettebb kompozíciókat alkotva. Az alkotófolyamatban döntő jelentőségűek a kezdeti hangulati elemek: az alapháttér színekkel való megfogalmazása és az anyagfelhordás gesztusai. Ebben a térben tűnnek elő a konkrét képi elemek. A transzparencia eszközével, a pozitív-negatív formák és fény-árnyék kontrasztok alkalmazásával a látható valóság mögötti világot kutatom.

Makrai Adél

Kompromisszumok c. festményem:

 

A festmény a „Karma-pontok” c. 2011-es kiállításom egyik darabja, amelyen a művészlét és a családanya szerep kettősségének dilemmája jelenik meg szimbolikus formában. A szétdarabolt „én-időt”, amely az alkotáshoz szükséges elmélyülés, átlényegülés lehetőségét biztosítaná, nehéz meglelni a napi rutin során. Az otthon, mely egyben műterem, nem tudja kizárni a házimunkák és szülői szerep mókuskerekének tényezőit. Mégis, gyakran elmerengve egy-egy rabul ejtő fényjelenségen vagy érdekes otthoni kompozíción, a művészet talál rám, ahogyan ezen a képen a ruhaszárító és a száradó ruhák. Az egyszerűen megfogalmazott nőalak a háziasszony tipizált alakja, összeköti a valóságot és a képzeletet, elfordított fejjel, a „dilemmán” gondolkozik: művésznek maradni, kiszakadni tudni és a családi harmóniát is fenntartani. A művészlétre utal a nő bal kezében tartott durván megfestett csöpögő ecset és szárítókötélen lévő festővászon. Picasso galamb motívuma talán nagyon is direkt módon, az egyensúly megteremtésére való törekvés mindenekelőttiségét hangsúlyozza.

Makrai Adél

Kiállított Alkotása

Makrai Adél Kompromisszumok olaj, vászon, 80x80cm

Kompromisszumok

2010-2011, olaj, vászon

80×80 cm 

 

280.000 Ft

Makrai Adél

Alkotása

Makrai Adél Kék fríz

Kék fríz

2020, olaj, vászon

100×90 cm

 

300.000 Ft