Nemes Zsuzsa
Nemes Zsuzsa vagyok, 2010-ben végeztem Valkó László tanítványaként a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán festő szakon. 2012 és 2015 között ugyanide jártam doktori iskolába. Jelenleg Pécsett élek és alkotok.
Festményeimen, rajzaimon leggyakrabban megjelenő motívumok házak, kertek, kerítések és családok megidézett fényképei, s legtöbbször saját személyes terek és történetek helyszíneihez is kötődnek.
Ezek a motívumok egyszerre érdekelnek mint archetipikus, időn kívüli képek és mint a jelenben a múltat is megidéző, emlékeket, történeteket hordozó, valamint időhöz és konkrét eseményekhez is kötődő jelenségek.
A családi fényképek és az utcák, házak jellegzetes képei mesélnek hasonlóságainkról, különbségeinkről, személyes történeteinkről, elválaszthatatlanul kapcsolódva a korszakkal, melyben születtek, fizikai valóságukban mutatják fel az idők rétegeinek érintkezését a jelenben.
Számomra e tartalmakhoz a kapcsolódás módja a festészet eszközével való képi mesélés, ahol egy atmoszférikus, asszociatív térben a családi történetek elemei vagy a történetek hordozói, a házak, kertek is megjelennek. A kapcsolódás alapja a közös emlékezet, és a vágy egymás történeteinek megismerésére.
Gyerekkorom egyik kedvelt történelemkönyvében szívesen nézegettem egy ábrát, amely a föld rétegeibe került tárgyakat és maradványokat ábrázolta keresztmetszetben. A kép mutatta az idő múlását, az egyre mélyebbre alásüllyedt agyagedényekkel, kőszerszámokkal és csontokkal. Az egyik, a földfelszínhez közelebb eső földsávban egy gazdagon berendezett sírkamra volt látható. Ennek a képnek az emléke alapján festettem később a História című képet, a könyvbéli ábrához hasonlóan látni engedve a múlt földbe süllyedt tárgyi emlékeit. A föld felszíne felé házakat, sírok felett őrködő angyalszobrot és egy kis nőalakot festettem, szimbolikusan összekötve múltat és jelent.